Hajrá Kamerun! Chantal Biya is velünk

Az AllAfrica beszámolója szerint a csapat három legtapasztaltabb játékos, Eto'o, Geremi és Rigobert Song a kameruni sportminiszter társaságában kereste fel az edzőt és közösen próbálták meggyőzni, hogy változtasson a láthatóan nem működő felálláson. Eto'o mindenképp klasszikus középcsatár pozícióban kezdene a statikus dán védelem ellen, míg Geremi és Song állítólag nem saját érdekükben, hanem a szerkezet átalakítása miatt panaszkodott. Reméljük Le Guen hallgat a tanácsokra és ma sikerül elverni a dánokat. Bízzunk benne, hogy klasszikus 4-4-2 felállásban kezdünk, Eto'o-val és Weboval elől, Alex Songgal és Geremivel a középpályán. Hajrá, Kamerun!

Rendszeres kommentelőnk Jaksi részletesen elemezte a meccset saját blogjában.

Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy a világbajnokság eddigi leggyengébb mérkőzésén vagyunk túl, amelyen sajnos a japánok fegyelmezettsége meghozta gyümölcsét az indiszponáltan futballozó kameruni csapat ellen. A japánok tulajdonképpen azt nyújtották, ami tőlük várható volt, ellentétben Kamerunnal. Eddig ódzkodtam a kritikától, de ez már nem egy felkészülési mérkőzés volt, így talán elvárható lett volna, hogy egy ilyen erős kerettel rendelkező csapat a látottnál jóval koncepciózusabb játékot produkáljon.

Ha nem te vagy a csoport favoritja, az a legszerencsésebb, ha a favorit ellen kezded a tornát, és a legnehezebb dolgod akkor van, ha a továbbjutás érdekében mindenképpen legyőzendő ellenféllel kezdesz. Ebből kiindulva nagyon nehéz meccsre számítottam, főként mivel a japánok egyik erőssége épp a fegyelmezettség. Várható volt, hogy a meccs nagy részében tíz emberrel védekeznek majd, és sok futással igyekeznek oly módon leszűkíteni a területet, hogy folyamatos emberelőnyt biztosítsanak a kritikus zónákban, valamint a labda közvetlen közelében. Egyetlen kontrából megszerzett gólban reménykedtek, s ez teljesült is, így elmondható, hogy bár csúnya meccs volt, de Japán maximálisan teljesítette azt, amiért kiment a pályára.

Az internetező - főként a diaszpórában élő - kameruniak már hetek óta óva intették Paul Le Guen szövetségi kapitányt az általa az Afrika Kupán és a felkészülési meccseken - sikertelenül - alkalmazott játékrendszertől. Igaz, a kameruni közhangulat már ezt megelőzően sem volt éppen nyugodt Le Guen és a csapat körül. Vannak, akik már hónapok óta a fejét követelik az Afrika Kupán nyújtott gyatra szereplés után (gyenge játék a csoportban, majd kiesés a negyeddöntőben). Akkor még hivatkozhatott arra, hogy megkezdett egy generációváltást a csapatnál, és mivel az elsődleges cél a vébé, így még csak "félúton" van a csapat. A felkészülési meccsek vereségei és döntetlenjei is megmagyarázhatóak voltak a fiatal játékosok kipróbálásával és a biztos kezdők kihagyásával, valamint az olaszok elleni - valóban elfogadható - 0-0-ás eredménnyel. De eljött a pillanat, amikor már nincs kibúvó, és ki kell mondani, hogy a Le Guen által eltervezett 4-3-3-as játékrendszer alkalmatlan arra, hogy Kamerun sikeresen alkalmazza azt a világbajnokságon.

Látva a játékot, egyértelműen felmerül az edző felelőssége számos hibás döntéséért. Először is egy ilyen defenzív csapat ellen, mint a japán, vétek három csatárt beküldeni a védővonalba, akik eztán egymás elől veszik el azt a kevéske helyet, ami marad a védők közt, s így könnyen izolálhatóak. Másrészt legalább ekkora vétek a középpályán ekkora emberelőnyhöz engedni a védekező csapatot. A 4-3-3 tehát már önmagában egy ajándék volt a japánoknak, és akkor még nem szóltam arról, hogy kik alkották a kezdőcsapatot.

A kameruniak teljesen elképzelés nélküli játékot játszottak az első félidőben, és a második játékrészre is inkább csak a harci kedvük nőtt meg, s ez eredményezett egy-két lehetőséget. Ez sajnos egyenes következménye volt annak, hogy az ellenfél védői és védekező középpályásai által megszállt területen izolált három csatár mögött csak védekező középpályások és védők kaptak helyet a csapatban. Enoh Eyong, Matip és Makoun gyakorlatilag három variáció egy posztra, de nem egy középpályás sor. Nem volt egyetlen irányító, támadásépítésben kombinatív játékra képes, kreatív játékos sem csapatban, miközben a kispadon ült - az állítólag sérüléséből felépülve még nem teljesen fitt - Alex Song (az Afrika Kupa talán legjobb kameruni játékosa), a középpályán otthonosan mozgó Georges Mandjeck, a felállt védelem ellen átlövéseivel és beadásaival hatékony Geremi, valamint a 10-es számot nem érdemtelenül viselő Achille Emana. Az is érthetetlen számomra, hogy amikor az első húsz perc gyötrelmei alapján az egész világ látta, hogy a középpálya nem funkcionál, Le Guen akkor is kitartott elképzelése mellett, s még szünetben sem változtatott, pedig az remek alkalom lett volna egy jelentősebb átszervezésre.

A legnagyobb hiba azonban a csapat vitathatatlanul legnagyobb tartalékokkal rendelkező játékosának, Samuel Eto'onak jobbszélen történő bevetése volt. Lehet, hogy az Interben ez működik, de az Inter BL-t nyert, míg a kameruni válogatottban ő az egyetlen támadó, aki ilyen szintű klubcsapatban játszik. Nem száműzhető tehát a jobbszélre, hanem a védelem megbontása érdekében azt a posztot kell játszania, amit korábban a Barcelonában is játszott. De ez csak akkor működik, ha nem három, hanem két, a helyét gyakran változtató csatár van a pályán, egy támadóbb szemléletű középpályás sor előtt. Eto'o társa ebben Choupo-Moting lehetne, aki a legtöbbször volt megjátszható ezen a meccsen, és láthatóan szenvedett attól. hogy a meccs nagy részében a másik szélre lett eldugva.

A középpálya a fentiek fényében kevéssé hibáztatható a gyenge játékért, mivel igazi játékmester nélkül három védekező középpályás erre képes. Megszerzik a labdát, leteszik az első szabad embernek, és tanácstalanná válnak, ha abban a szerepben találják magukat, hogy nekik kellene szervezni egy jól felállt védelem ellen. Makoun jó védekező középpályás, de nem több. Mind Eyong, mind pedig Matip ígéretes fiatalok, szintén ezen a poszton. De a három játékos együtt nem fér el a pályán.

A védelem alapvetően jól funkcionált, a legtöbb japán támadást könnyedén állította meg a kameruni csapat, azonban a gólt összehozták. Assou-Ekotto távolról nézte emberét, aki zavartalanul kereshette meg társát a labdával, ott pedig a meccs talán legjobb kameruni játékosa, az Olimpique Marseille-ben középhátvédet, itt most jobb bekket játszó Mbia aláfutott a labdának. Sajnos ez elég volt Japánnak ahhoz, hogy bezsákolja a három pontot. Ettől függetlenül a védelmen nem változtatnék, de levenném róluk az irányítás terhét, ami Alex Song és Emana hiányában olykor a tanácstalan visszapasszok miatt rájuk hárult.

Souleymanou Hamidou nem tehetett a gólról, ellátta feladatát, de azért volt egy-két bizonytalankodása. Nem tudom, hogy ő a jobb választás, vagy a rossz formában lévő Kameni. Ez a poszt most nem erőssége a csapatnak, így minél jobban meg kellene szervezni a középpályát, ahol nálam Mandjeck vagy Geremi játszana a jobb oldalon, Alex Song lenne a szűrő, Emana szervezhetne Eto'o és Choupo-Moting mögött, és Nguémo kapna helyet a középpálya bal oldalán. Elöl bevethető lenne csereként a bármikor gólra képes Webó (már ha eljut hozzá a labda, és nem birkózni küldik a védők közé, mint most).

Japán nagy lépéselőnyre tett szert, így hatalmas szerencse kellene ahhoz, hogy Kamerun képes legyen talpra állni. Dánia és Hollandia nehéz ellenfelek, de mindkét meccs merőben más lesz, mint a Japán elleni. A Dánok is pont nélkül állnak, győzelemre kell játszaniuk, és Hollandia sem fog bunkerfocit játszani. Azonban ha Le Guen nem hagy fel a rögeszméjévé vált 4-3-3 erőltetésével, valamint nem küldi pályára a kombinatív játékra képes játékosokat, akkor ez a meccs egyben a végállomás is volt. Kíváncsian várom a folytatást szombaton Dánia ellen, mivel Kamerun épp olyan nagy küzdő Afrikában, mint a németek Európában. Sosem adják fel, és rossz formában is képesek nyerni, ha nagyon kell. Már csak a játékban kell rendet tenni.

Kamerun kilátástalan produkciójával szinte menthetetlen helyzetbe hozta magát, de még nem szálltak el a továbbjutási esélyek. Persze ehhez minden téren javulnia kell a gárdának, hiszen a csoportellenfelek leggyengébbike vert el minket. Lássuk, hogyan kéne alakulnia a soron következő meccseknek:

A következő fordulóban mindenképpen el kell verni Dániát (június 19. Pretoria), enélkül semmi esélyünk sincs. Jó lenne több góllal nyerni, de a tegnapi meccseket látva imádkozhatunk a sima, kiszenvedett, egygólos sikerért. Hollandiának meg legalább 2 góllal vernie kell Japánt. Ebben az esetben a hatpontos Hollandia mellett a 3-3 pontos Kamerun és Japán, és a 0 pontos Dánia állna. Mivel nem az egymás elleni eredmény, hanem a gólkülönbség számít, ezért Kamerun akár már a második kör után feljöhet a második helyre.

A harmadik fordulóban, amennyiben Dánia szűken megveri Japánt, akkor akár az egygólos vereség is beleférhet Hollandia ellen (június 24. Fokváros). Jobb lenne kibrusztolni egy döntetlent a hollandok számára már tétnélküli meccsen. Amennyiben Dánia és Japán ikszel, akkor mindenképp kell egy pont Hollandia ellen, amennyiben Japán nyer, akkor nincs miről beszélnünk.

Ideális forgatókönyv:
Kamerun - Dánia 1-0
Hollandia - Japán 3-0

Kamerun - Hollandia 0-0
Dánia - Japán 2-1
 

Végeredmény:
Hollandia 7 pont (+5 gk)
Kamerun 4 pont (0 gk)
Dánia 3 pont (-2 gk)
Japán 3 pont (-3 gk)
 

Amennyiben Hollandia megver minket 1 góllal, akkor:
Hollandia 9 pont (+6 gk)
Kamerun 3 pont (-1 gk)
Dánia 3 pont (-2 gk)
Japán 3 pont (-3 gk)

ODA KELL VERNI A GYÍK DÁN DINAMITOKAT TIZENKILENCEDIKÉN!
kár, hogy már az első forduló után számolgatni kell :(((

Ma négy órakor a bloemfonteini Vodacom Stadionban, vélhetően 48.000 néző előtt, Kamerun Japán ellen lép pályára.

Bloemfontein nem csak Free State állam közigazgatási központja, de Dél-Afrika igazságügyi fővárosa is egyben. Arról nem is beszélve, hogy J.R.R. Tolkien is a városban látta meg a napvilágot 1892-ben. A kameruni nép, a szövetség, a játékosok, a kapitány és a fogadóirodák elvárásai egyértelműek: le kell győzni Japánt.

A két csapat legutóbb 2007-ben találkozott, az Oitában lejátszott barátságos mérkőzésen Japán 2-0-ra legyőzte Kamerunt.

Várható kezdőcsapatok:
Japán (4-5-1): Kawaguchi; Nakazawa, Tanaka, Nagatomo, Komano; S Nakamura, Matsui, Endo, Hasebe, Honda; Morimoto

Kamerun (4-3-3): Kameni; Chedjou, N’Koulou, Bassong, Assou-Ekotto, Enoh, Makoun, Mbia; Emana, Eto’o, Idrissou

A felkészülési meccsek során mind a két csapat szenvedett. Kamerun helyenként bizakodásra okot adó, de balszerencsés felkészüléséről már volt szó a blogon. Japánnak azonban ezt is sikerült alulmúlnia, zsinórban négy vereséget könyvelhettek el a "Kék Szamurájok". Kamerun erőssége Bassong és Assou-Ekotto felívelései és a szélekről bejátszott, magas labdák lehetnek. A felkészülési meccseken szerzett 5 gólból 4 ilyen szituációkból született. Mindenképp meg kell akadályozni, hogy Honda 30 méternél közelebbről szabadon lőhessen, illetve nem szabad a tizenhatos előterében szabálytalankodni. Hogy miért?

Keisuke Honda második meccse a CSKA Moszkvában

A két kapitány eltérő perspektívából szemléli a mai meccset. Takeshi Okada Dél-Korea némiképp meglepő győzelmét állította követendő példaként fiai elé, míg Paul Le Guen, talán nem a legszimpatikusabb módon, azzal indokolta Alex Song várható kihagyását, hogy nem szeretné a legerősebb tizeneggyel elkezdeni a tornát.

Figyelemreméltő összecsapások:
Honda vs Makoun: A CSKA Moszkva zseniális japán irányítója szervezi majd a támadásokat és igyekszik majd minél többször lövőhelyzethez jutni. A Lyon idei BL menetelésének egyik hőse, a már most Essien utódjának kikiáltott Makoun igyekszik majd megállítani Hondát.
Tanaka Tulio vs Eto'o: A brazil születésű japán bekk hálátlan feladata lesz, hogy semlegesítse az egyetlen embert a földön, aki két egymást követő évben is triplázni tudott a klubcsapatával. Eto'o egyértelműen a világ egyik legjobb csatára, két tökéletes idénnyel és tengernyi önbizalommal a háta mögött. Mondjuk az igaz, hogy Tanaka Drogbával már elbánt. Eltörte a kezét.

Várható eredmény: Félidőnként 1 gólt fog szerezni Kamerun és nem nagyon lesz válasza Japánnak. Tippünk: 2-0 (gólszerzők: Eto'o és Webo)
 

Érdekesség: a meccset az az Olegário Manuel Bartolo Faustino Benquerença vezeti majd, aki Fehér Miklós utolsó, tragikus meccsén is bíráskodott.

Saját fegyverükkel visszük be a megelőző csapást:

Hetalia World Cup (via)

Kapus: Thomas N'Kono (1982, 1990, 1994)

Védelem: Pierre Womé (1998, 2002), Raymond Kalla (1994, 1998, 2002), Rigobert Song (1994, 1998, 2002, 2010), Stephan Tataw (1990, 1994)

Középpálya: Jean II Makoun (2010), Cyril Makanaky (1990), Théophile Abega (1982), Lauren (1998, 2002)

Csatársor: Samuel Eto'o (1998, 2002, 2010), Roger Milla (1982, 1990, 1994)

Cserepad: Joseph-Antione Bell, Geremi, Stéphane Mbia, Jean-Pierre Tokoto, Grégoire M'Bida, Francois Omam-Biyik

Az elmúlt két hétben négy meccsett játszott Paul Le Guen csapata, és két döntetlen mellett két vereséget szenvedett. Május 25-én Grúzia ellen, igaz, a legnagyobb sztárok távollétében, egy szerény 0-0-ra futotta csak az erőnkből. Május 29-én Szlovákia ellen már csak Enoh 82. percben szerzett gólja mentette meg Kamerunt az égéstől.

A Portugália elleni 3-1-es vereség összességében, a játék képe alapján vállalható, különösen úgy, hogy Eto'o idióta módon kiállítatta magát, azonban az, hogy 4-3-ra kikaptunk Szerbiától menthetetlen. Látszik, hogy nagyon sebezhető és lassú a védelem. Eto'o továbbra is gólképtelen, és ha ezt a formáját hozza a világbajnokságon, akkor biztos, hogy Roger Milla marad minden idők legnagyobb kameruni focistája. Egyedül Webo kiváló formája (3 gól a 4 meccsen) örömteli, és ha Eto'o összeszedi magát, akkor a világbajnokság egyik legjobb csatárkettőse lesznek. Kameni pedig vagy feljavul, vagy Assembének kell védenie!

Kamerun - Szerbia 3-4

Kameruni szurkolók egy drukkerkocsma előtt várják a válogatott mérkőzését. A televízió-készülék még a nagyvárosokban is luxuscikknek számít, így a legtöbben kocsmákban követik a meccseket. (fotó: Time)

Kamerun két legmenőbb DJ-je (amolyan lokál náksi és brunner :DDD) pedig ezt a csodálatos dalt írták. A Samuel Eto'o című szám tavaly a yaoundéi és doualai klubok legtöbbet játszott slágere volt.

 Samuel Eto'o szobrának valaki hazavitte a fejét.

Az 1982-es remek spanyolországi bemutatkozás után a kameruni válogatott sikert sikerre halmozott. 1984-ben először nyerték meg az Afrikai Nemzetek Kupáját, ráadásul a döntőben - Ambazonia lakosságának kivételével minden kameruni felhőtlen örömére - a szomszédos Nigériát verték laposra. Az önbizalomtól duzzadó csapat azonban csúfos, 4-1-es vereséget szenvedett Lusakában az 1985. áprilisában lejátszott világbajnoki selejtezőn Zambia ellen, és mivel a selejtezősorozatot akkor még direkt oda-visszavágós rendszerben szervezték, így Kamerun szégyenszemre kihagyta az 1986-os mexikói világbajnokságot.

Kamerun - Nigéria 3-1, Afrikai Nemzetek Kupája döntő, 1984

Az elmulasztott világbajnokság után az 1982-es hősök egy része, például a korábbi csapatkapitány Théophile Abega, lemondta a válogatottságot és a szövetség egy ambíciózus, de teljesen ismertelen edzőt, az üzbég-orosz Valerij Kuzmics Nepomniacsit nevezte ki szövetségi kapitánnyá. A szövetség célja és a kameruni lakosság elvárása egyértelmű volt: kijutni az 1990-es olaszországi világbajnokságra. A megfiatalított, de még mindig Roger Milla vezette Kamerun az 1986-os afrikai kontinensviadal döntőjében csak a tizenegyespárbajban maradt alul a házigazda Egyiptommal szemben, 1988-ban pedig - természetesen Nigériát verve a döntőben - aranyérmet nyert.   

Valerij Kuzmics Nepomniacsi

Az 1990-es selejtezősorozatot nagyon könnyen vette a csapat, a négyfős csoportból (Nigéria, Angola, Gabon) egyetlen vereséggel léptek tovább, Tunéziát oda-vissza verve pedig készülhettek Olaszországra. A felkészülési meccsek és az 1990-es Afrikai Nemzetek Kupája során azonban kiderült, hogy a csapat komoly ellenfélel szemben gólképtelen. Nepomniacsi kis túlzással szinte az összes kameruni csatárt kipróbálta, aki háromnál több gólt szerzett a bajnokságban, de sehogy sem akart összeállni a támadószekció. Paul Biya, Kamerun diktátora elnöke értesült a problémákról és egy percet sem habozott: felhívta a réunioni tengerparti villájában ejtőző, már rég visszavonult, 38 éves Roger Millát, aki nem tudott ellenállni a kérésnek és a beígért prémiumnak.  

Kamerunt a címvédő Argentínával, az EB-ezüstérmes Szovjetunióval és a Hagi vezette, az európai selejtezők alapján bivalyerős Romániával sorsolták össze. A világbajnokság nyitómeccsén a hatvanadik percig Kamerun simán méltó ellenfele volt Argentínának, sőt, veszélyes kontratámadásokból pár hatalmas helyzetet is kidolgozott a csapat. Azonban úgy tűnt, Argentína rutinból bedarálja az afrikaiakat, különösen azután, hogy a 61. percben (yaoundéi utcai vélemények szerint a nyilvánvalóan rasszista, hiszen francia) Vautrot megette Canigga műesését és kiállította André Kana-Biyiket.

Kamerun - Argentína 1-0

Jött azonban a 67. perc és Francois Omam-Biyik (egyes híresztelésekkel ellentétben nem rokona Kana-Biyiknek) FÉLHŐFEJESE és az argentín Pumpidu bénázása és máris Kamerun vezetett. Az argentínok tempót váltottak, de Thomas Nkono mindent fogott és hiába állították ki még Benjamin Massingot is a ráadásban (Canigga letaglózása csillagos ötöst érdemel) Maradonáék képtelenek voltak betalálni.

A következő ellenfél a Szovjeteket könnyen legyőző Románia volt, a két kétpontos csapat helyzete egyszerű volt; aki nyer, az továbbjut. A hatvanadik percig csak gyűrték egymást a válogatottak, de az utolsó fél órára beálló Roger Milla két gólja mindent eldöntött, és a szovjetek elleni utolsó meccsnek már semmi tétje sem maradt (ki is kaptak négy góllal, ez volt egyébként Kamerun első veresége világbajnokságon).

Kamerun - Románia 2-1

A nyolcaddöntőben a Valderrama vezette kolumbiai válogatott várt Kamerunra. A gólnélküli 90 percet követően a második félidőben beállt Roger Milla a hosszabbításban két percen belül két gólt szerzett és a legjobb nyolc közé lőtté Kamerunt. Az első gólja a világbajnokság egyik legszebb találata; két védő között játszotta tisztára magát és ballal kilőtte a rövid felsőt. A második pedig minden bizonnyal a vébék történetének egyik legviccesebb gólja; az idióta Higuita jó szokásához híven megpróbálta elhúzni Milla mellett a labdát és természetesen pórult jár.

Kamerun - Kolumbia 2-1

Kamerun első afrikai csapatként bejutott a legjobb nyolc közé és a Linekerrel-Gascoigne-val fémjelzett Anglia, ha kicsivel is, de jobbnak bizonyult Milláéknál. A fiatal Robert Platt pár elpuskázott kameruni ziccer után a 25. percben megszerezte a vezetést. Kamerun teljes offenzívába kezdett, az angolok erejéből meg csak pár veszélyes kontrára futotta. A 60. percben végre góllá érett a MEDDŐ MEZŐNYFÖLÉNY miután Paul Gascoigne felvágta a kapura törő Milla apót. Kamerun támadásban maradt és négy perccel az egyenlítés után Milla tökéletes passzából Ekeke megszerezte a vezetést. Hét perc hiányzott az elődöntőbe jutáshoz, de a 83. percben Lineker bevágta a felrúgásáért jogosan megítélt tizenegyest. A hosszabbításban, bár Kamerun sorra hagyta ki a helyzeteket, végül Anglia jutott előnyhöz, miután az első épkézláb angol támadás végén Linekert megint felvágták a büntetőterületen belül. A tizenegyest a sértett értékesítette, hazaküldve Kamerunt.

Kamerun - Anglia 2-3

Statisztika: 5 meccs, 3 győzelem, 0 döntetlen, 2 vereség, 7 szerzett gól, 8 kapott gól

Házi gólkirály: Roger Milla 4 gól

A torna sztárja: Roger Milla

Kapusok: Guy Roland N'Dy Assembe (Valenciennes), Idriss Carlos Kameni (Espanyol), Hamidou Souleymanou (Kayserispor)

Védelem: Benoit Assou-Ekotto (Tottenham Hotspur), Sebastien Bassong (Tottenham Hotspur), Gaetan Bong (Valenciennes), Aurelien Chedjou (Lille), Geremi (Ankaragücü), Stéphane Mbia (Olympique Marseille), Nicolas Nkoulou (Monaco), Rigobert Song (Trabzonspor)

Középpálya: Achille Emana (Real Betis), Enoh Eyong (Ajax Amsterdam), Jean Makoun (Olympique Lyon), Georges Mandjeck (Kaiserslautern), Joel Matip (Schalke 04), Landry Nguemo (Celtic), Alexandre Song (Arsenal)

Támadók: Vincent Aboubakar (Coton Sport), Eric Choupo-Moting (Nürnberg), Samuel Eto'o (Internazionale), Mohamadou Idrissou (Freiburg), Achille Webó (Real Mallorca)

3 fiatal újonc is készülhet. Vincent Aboubakar keretbe kerülése engem meglett, a 18 éves csatár még otthon játszik. Jean-Eric Maxim Choupo-Moting (iskolatáskás wikipédia kép!) Hamburgban született és U-19 illetve U-21 szinten Németországot erősítette, míg a 21 éves Gaetan Bong francia U-21 válogatott volt, így a két játékos szerepeltetésére még a FIFÁnak is rá kell bólintania. 

Érdemes lesz figyelni a Bochumban született és még mindig csak 18 éves Joel Matipra, aki első felnőtt idényében 18 Bundesliga meccsen lépett pályára a Schalke színeiben és védekező középpályástól szokatlanul 3 gólt is szerzett. Első meccsén a későbbi bajnok Bayern München ellen például gólt lőtt és a meccs emberének választották.

Az AFP beszámolója szerint Samuel Eto'o kérdésessé tette a résztvételét a világbajnokságon, miután a hazájában szentként tisztelt Roger Milla keményen kritizálta. Milla szerint az Inter BL-győztes labdarúgója csak a Barcelonában és az Interben hajt eléggé, a válogatott meccseken rendre csak alibizik.

Eto'o, akitől azért nem áll távol a hiszti és a primadonnáskodás, szerint ezek után fel kell tennie magában a kérdést: "Ezek az én embereim? Ez az én nemzetem? Megéri elmennem a világbajnokságra?"

Milla egyébként már sokadszorra támadta Eto'o címeres mezben nyújtott teljesítményét, ami azért is furcsa, hisz Eto'o 94 meccsen 44 gólt szerzett eddig. Lehet, hogy az öreg csak féltékeny fiatalabb honfitársa klubszinten elért sikereire? Reméljük Eto'o nem hagyja cserben a csapatot és csattanós választ ad.

Lesz külön posztja nemsokára, de azért szögezzük le gyorsan: nem vitás, hogy a mienk lesz a világbajnokság legmenőbb játékosa. Rigobert Song (a képen a bal oldalon látható) már 133 válogatottságnál jár, ha a felkészülési meccseken és a tornán is pályára lép, akkor meglehet a 140. Eddig három világbajnokságon szerepelt (1994, 1998, 2002), így jó eséllyel meg fogja előzni Roger Millát is. És nemcsak hogy Zidane mellett az egyetlen játékos, akit eddig két világbajnokságon is kiállítottak, de a valaha volt legfiatalabb piros lapos is egyben! VIVÁT!

Eto'o és az oroszlánok - ESPN plakát (a többi országról is vannak jópofák)

Kamerun története során először az 1982-es spanyolországi világbajnokságon vett részt. Zaire 1974-es bénázása után második fekete-afrikai csapatként vívták ki a részvételt, és remek, bár győzelmet nem hozó teljesítményükkel a világ sportszeretőinek az elismerését. Már a kvalifikáció maga csodaszámba ment, hiszen kevesen számítottak arra, hogy Kamerun megcsípheti a 29 afrikai országnak járó két hely valamelyikét. A friss Afrika-kupa győztes Ghánát, a leszálló ágba kerülő, de még mindig mindenkire veszélyes Zairét és a formálódó Nigériát is esélyesebbnek gondolta mindenki, hogy a mindig erős észak-afrikai kontingensről (Algéria, Egyiptom, Marokkó, Tunézia) ne is beszéljünk.

 Kameruni drukkerek Spanyolországban (fotó: Bob Thomas)

Az egyenes kieséses rendszerben megrendezett selejtezősorozat első fordulójában Roger Milláék könnyedén léptek túl az Afrika-kupáig soha el sem jutó Malawi válogatottján (4-1-es összesítés, Milla 1 gól). A második körben, szerencsés sorsolásuknak köszönhetően, a függetlenségét frissen elnyerő Zimbabwe várt rájuk. Hiába biztatta Robert Mugabe személyesen is a zimbabweieket, Kamerun, ha nehezen is, de 2-1-es összesítéssel továbbjutott.

Thomas Nkono, a csodakapus (fotó: Bob Thomas)

De még mindig hátra volt két forduló, és Zaire, Fekete-Afrika hetvenes években messze legsikeresebb csapata várt rájuk. Az első meccsen Kinshasában 60.000 néző előtt teljesen vállalható 1-0-ás vereséget szenvedett Kamerun, főleg a remekül védő Thomas Nkononak köszönhetően, a visszavágón pedig a kongói védők képtelenek volták tartani a már Franciaországban profiskodó Roger Millát, aki négy gólt szerzett. Hátra volt még Marokkó, akiket Milla oda-vissza elintézett, így a kameruniak készülhettek a spanyolországi kirándulásra. Roger Milla hét találatával természetesen a kvalifikáció gólkirálya lett.

A sokszoros francia válogatott, világbajnoki bronzérmes Jean Vincent kapitány mindössze 6 idegenlégióst nevezett a 22 fős keretbe, igaz, nem is nagyon játszott több kameruni akkor még külföldön. A francia első és másodosztályt négyen képviselték (az akkor már 30 éves Roger Milla a Bastiában játszott, Paul Bahoken és Ibrahim Aoudou a másodosztályú Cannesból, míg Michel Kaham a Quimperoisból érkezett). Még az amerikai teremfocibajnokságban vitézkedő veterán Jean-Pierre Tokoto is meghívót kapott.

Elie Onana tökéletesen szereli a támadó Wlodzimierz Smolareket (fotó: Bob Thomas)

A gyenge Peru ellen egy óvatos gólnélküli döntetlent játszott a csapat, és ez később sajnos a továbbjutásba került. A bivalyerős lengyelekkel szemben csak Thomas Nkononak köszönhető, hogy a csapat megúszta kapott gól nélkül. Életük meccse következett (legalábbis akkor még azt hitték, a 30 éves Milla például biztosan nem gondolta, hogy nyolc év múlva főszereplője lesz a nagy menetelésnek) a világbajnokság egyik nagy esélyese, Olaszország ellen.

  Olaszország - Kamerun, 1982. június 23.

Az olaszok szinte végig támadták a meccset, csak Nkono óriási védései miatt nem húztak el több góllal. Meg Conti bénázásának köszönhetően, aki kihagyta a kihagyhatatlant is (16. másodperctől). A 60. percben Graziani csak megszerezte a vezető találatot, Rossi beívelését fejelte át a tehetetlen Nkonón. Kamerunnak ekkor már két gól kellett volna, és Mbida hiába egyenlített ki a 61. percben, Kamerun kiesett. Olaszország később veretlenül megnyerte a tornát, Lengyelország bronzérmet szerzett.

Statisztika: 3 meccs, 0 győzelem, 3 döntetlen, 0 vereség, 1 szerzett gól, 1 kapott gól

Házi gólkirály: Grégorié Mbida 1 gól

A torna sztárja: Thoman Nkono, akit az Espanyol igazolt le

Utóélet: a csapatból Mbida is Európába igazolt (Bastia) és megnőtt a kereslet a kameruni ifjak iránt